Let me see...
Tegnap a Jaffa anélkül utasította el Chutnikot, hogy beleolvasott volna.
Tegnap voltam egy "műfordító-portré" beszélgetésen Pályi Andrással, aztán mulattam cseppet sok kedves emberekkel a Szimplában.
Ismerősöméknél megszületett a baba, egy csöpp kis tünemény. Janka.
István tegnap és ma is volt nyelvtanfolyamon, de úgy tűnik, az ő szintje nem létezik. Ha már itt tartunk, nekem sem jut már akármi az eszembe. Ki segít azokon, akik nem akarnak nyelvvizsgázni, csak meg szeretnének tanulni egy nyelvet? A magántanárok, akiknek viszont nincs szakmai etikai kódexük, ellenben képükön a bőr: rinocérosz... Nehéz, nehéz.
Mindennap nézem az álláskereső portálokat, de ahogy István is mindig utal rá, némiképp hangosabban a kedves bókoknál, soha senki semmit nem hirdet meg "Álomállás Kellermann Viktóriának" fejléccel.
Holnap megyek utoljára iskolába, de úgy igazából utoljára, mert a doktori azért még manapság is a túlbuzgók fakultatív programja, ha az egyetem titkon be is szivárgott a tankötelezettségbe. (És persze, előre nem inni medvebőrre, lehet fel se' vesznek, oszt' mehetek a diszkóba ugrálni!)
Ennek megfelelően nincs házi feladatom, nincs bepakolva a táskám, szendvicsem nem is lesz.
A délutánt azzal töltöttem, hogy nászajándékot kerestem egy másik ismerősnek, akiben már mocorog valami leendő gézengúz. Meg fagyiztam is: mangó-gyömbér, és az elmaradhatatlan eper-málna.
Vivát, Mihályi!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.