Besh o droM a ZP-ben, juppikezdemények a Pótkulcsban, szundi a nagyvárosban, és mikor hazaérek, csönget a postás, aki valószínűleg Johnny Rotten törvénytelen fia, s azt mondja: aláírós van, Lengyelországból. Megjött a nyelvvizsga! Ugyan nem ér semmit Magyarországon, de valljuk be, szép darab:)
Kiválogattam az összes ruhám, elkeserítő eredménnyel, mert az önbecsülésem romokban, viszont így is túl sok maradt... Ellenben kiderült egy szoknyáról, amit 6 éve kaptam egy fotós ismerősömtől, és egyébként eredeti darab 1975-ből, hogy nem is halandzsa-nyelvű újságok díszelegnek a szöveten, hanem bizony lengyel ál-címlapok! Hát igen, mikor 4 éve először és utoljára rajtam volt egy nosztalgiabulin, még talán annyit se tudtam, hogy czesc...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.