Eljött a csütörtök és májuselseje, amikor végül nem sikerült találnunk semmi hatalmas happeninget, ami egy Pilisi Majálishoz vagy akár egy alsóerdei kirakodóvásárhoz mérhető lett volna? Hol a söröm és a virslim??? Valahogy csak feldolgoztuk, még egymáshoz is lassacskán hozzászoktunk, ablaknál ülve falatoztunk, és délre beértünk a főtérre, Tadeuszékhoz. Innentől családi program, ebéd, pohársör, kávé, csevely, szuvenírcsere, miegymás. Mindig öröm velük találkozni:) S mire elváltunk, ahelyett, hogy boldogan kacarászó kis párocskává váltunk volna - összevesztünk. Még ilyet! El is ráncigáltam hát a másik felemet a Prowinciába, ami kiválóan alkalmas lelki válságok oldására, nyugodalmas, mint egy igazi szalon-sufni keverék, ráadásul három kosárnyi teából lehet kikotorni a neked tetsző filtert, és ehhez már csak egy Orzechówka kellett. És az ügy máris megoldódni látszott:) Hogy teljes legyen ez a kis boldogságközpontú emősztőrendszer-manipuláció, elmentünk Kazimierzbe snidlinges melegszendvicsért. Mondom, minden elboronálva. De aki távkapcsolatban gondolkodik, az számolja hozzá ezeket a kezdeti bonyodalmakat:( Vagy véletlenül se hagyja ki egyetlen nap sem a délutáni alvást.
Péntek. Reggel fel, vadászat reggelire, közvetlenül utána séta, amolyan "Krakkó második köre"-túra: Kleparz, aztán a Karmelicka felé vissza a civilizációba - de ez már tényleg az a kör, amivel honismereti vetélkedőn indul az ember. Már majdnem összecsiszolódunk. Látjuk Juliette Lewist megérkezni a Stary Hotelbe, olyan fiatalnak és kiegyensúlyozottnak tűnik, hogy az ember nem is érti, hogyan játszhat amerikai filmkben... Kávé a Dymben - idegek simulnak, mosoly az arcra, hejjj, még a nap is csak süt, süt, süt... Tovább halmozzuk az élvezeteket könyvesboltnézéssel, és igyekszünk magunkat megnyugtatni, hogy persze sokkal jobb csak nézni, mint ha meg is vehetnénk őket. Ehhez az is szükséges persze, hogy ne tölts túl sok időt egy polc előtt, és ha már megtörtént a baj, és kezedbe vettél egy könyvet, akkor gyorsan indulj tovább, kerüld a képes oldalakat, ne ügyelj a finom részletekre! Büszkén(?!) jelenthetjük, hogy sikerült. (Igaz, utána elvittem Istvánt a Massolitba, amibe annak rendje és módja szerint beleszeretett ő is, és kicsit megbotlottam a Gender Studies polc környékén... Kicsit...) Kiderítettük továbbá, hogy a Grodzkán levő bar mleczny megtáltosodott: igaz, emeltek az árakon, de nem lettek még kisebbek az adagok, és határozottan jó íze van például a plackinak, gombaszósszal... Jaj, krakkói konyha... Megint hazamentünk aludni, és mivel ilyesmit nem lehet elrontani egy ébresztő funkcióval, majdnem lekéstük a második találkozást Tadeuszékkal. Wedel csokoládézó. Phű, apukám:) Nagyon vigyorogva távoztunk nem sokkal később, pascha és ír kávé után, és persze jó volt beszélgetni, mint mindig. Mert most már azzal ijesztget minden találkozás, hogy ez az utolsó. De még ne, csak két éve ismerjük egymást, ez túúúl kevééés! Este folytatjuk a tea-feles túránkat egy másik kedvenc helyünkön, a Królicze Oczy-ben (Kazimierz, Estery 14), megkóstoljuk a zurawinówkát (vörös/tőzegáfonya likőr, 36%, Lublin), kipróbáljuk a pirított hagymás melegszendicset (meg sem közelíti a snidlingest persze). És alvás.
http://www.wedelpijalnie.pl/
http://www.massolit.com/
Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy valójában semmi nagy attrakció és világszám. Dehát ez Krakkó, a home sweet home itt Lengyelországban, meg egy májusi hosszú hétvége, amit pihenéssel töltöttünk. Na.
Szombat - nagyon is hasonlóan! Na jó, cseppet turistásabban. Wawel, mert szeretem. Életem legijesztőbb testőre, pedig látszólag csak egy marha nagy fekete esernyő volt nála. Ücsörgés a Plantyn. Katonák-veteránok felvonulása. Az őrült félmeztelen nő. (Este megjelent még az őrült báli ruhás nő is - lehet kísértetek? vörösben?) Megint placki. Kirándulás a Kosciuszko-halomra, ahonnan ugyan nagyon jó a kilátás, de ha úgy tervezzük, hogy sokat sétálunk fel-le, nem árt figyelembe venni, hogy ez Krakkó talán legkevesebb és legnehezebben megközelíthető mellékhelyiséggel felszerelt látványossága... Alvás. Melegszendvics. Sör a Dymben - és az Okocim Palone, legalábbis ott, nincs többé. Fene a többségi ízlést, az az egyik legjobb lengyel sör... Szomorúan hajtani aztán álomra fejet, hát hogy lehet ez, másnap haza kell menni...
Vasárnap - ez már csak szaladás ide, szaladás oda, a felismerés, hogy nyolc bögrét dugdostak előlünk a nemzetközi utazók, míg ott laktunk - szerencsére kaptunk egy pár kézzel festett angol porceláncsészét, bár be kell vallani, ebből hörpintgetni a legolcsóbb lengyel fekete teát az egyik legolcsóbb hostelben, ahol a finom rózsás eleganciát legfeljebb a tegnap emlegetett vécéillatosító idézte... Csomagokat poggyásztartóba tuszkolni, plázában ücsörögni, városba ki-kimenni, grúzban ebédelni... és haza. De a részemről pityergős elválást már nincs kedvem részletezni.
Ennyi.
Aki még mindig nem ismerné a grúz fél-fast-foodot:
http://www.chaczapuri.pl/
És itt egy krakkói újdonság, a Krakowski Kredens, de erről csak egy blogoló kollegina bejegyzését szúrhatom be, hozzáfűzve, hogy azóta nyílt a Galeria Krakowskaban is.
http://kakaoscsiga.blogspot.com/2008/01/gyes-lengyel-marketingesek-krakowski.html

Ha összeszedem magam, mert most kávéért kiáltanak a hajhagymáim is, ígérem, elmesélem, milyen a Magyar Filmtavasz. Káááávéééé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.