2011.06.27. 08:49
2007. szeptember 7, péntek - baj van az egyetemen
A címet sajnos legfeljebb a korombeli egerszegiek érthetik, de ha valaki ismerné még őket, a szép emlékű Karel Vacek zenekarnak volt egy száma. A baj van az emeleten avagy "Megírtam a Bravónak az összes problémám...", ami mindenféle, pubertáskori, félpedofil, szexuális identitással kapcsolatos problémát tárgyalt az ismert tinédzsermagazin "szex, szerelem, gyengédség"-rovatát kigúnyolva - bár persze generációk sora csak onnan tudhatja meg, hogy a Micimackóra maszturbálni nem bűn, csak elég furcsa; az ember nem lesz terhes ebihalaktól, és valószínűleg nem is tudnak beúszni a nunijába; valamint ha az embert két szőlősor között megkettyinti valaki, aki csak annyit mond előtte: "Szia, Jani vagyok...", az nem fogja többet felhívni. Ezek mind fontos információk, nem kell bagatelizálni a jelentőségüket. Szóval mindez a cím azért, mert kellemes emlékeim kötődnek hozzá és a zenekarhoz; meg mert az egyetemem tényleg a feje tetejére állt, mint minden évben - pontosabban, idén úgy változott a nézőpont, hogy szerény számításaim szerint vagy ezerötszáz diákot himbálnak-lóbálnak addig a kis bokájuknál fogva, amíg ki nem hull egy jackpotra való a zsebükből. Izgalmas ez az első tandíjfizetős hajrá. Főleg, mert olyan rutinos öreg egyetemisták is belecsúsztak, akiknek ehhez, a legkevesebb, hogy: a világon semmi kedve. Ideje. Türelme. Csak végezni akarnánk, tisztelt bíróság, engedtessék meg. Nem olyan egyszerű az, édes gyermekem, le kell számolni az ingyenesség illúziójával, zengi a kar. Hajjajj, gondolja a szegényember, eddig talán ingyen volt a kollégium-albérlet-utazás-jegyzet-fénymásolókártya-jogtalanulbeszedettbeiratkozásidíjakmegavizsgadíjak, nem is beszélve arról, mennyit is fogyaszt egy egyetemista. És akkor most kiderült, hogy lesz nemulass, de csak a saját érdekében. De segítenek, hojjoj, hát hogyne. Csak kicsit másképp.
Például kiváló ötlet volt bevezetni a 12? netán 13? év állami finanszírozást. Eleddig felvett óránként tízezer volt a bírság, most, ha túllépünk, teljes költségtérítés, ha kell, egy óráért cserébe is. Gyakorlott PPKE-hallgató már nincs is meglepődve azon, hogy a rendszert imígy átalakítva éppen azon dolgoznak, hogyan is lehetne visszaállítani a 10 félév finanszírozást, és meghagyni a teljes költségtérítést... Eddig elúszott a káposzta. Most jön a kecskénk: aki befejezte az egyik szakját, és hátravan valami véletlen folytán egy órája, az a másik szakon fizetheti a teljes díjat. Hja kérem, ha megtesszük maguknak azt az engedményt, hogy egy szakon is diplomázhatnak, bár kettőre vették fel magukat, amivel ugye, utólagos engedelmükkel kicsit belejavítottunk a képzési szerződésükbe... - vegyék már észre annak a zsebükbe csúsztatott érmének a másik oldalát!!! Le kell számolni az ingyenesség látszatával!! Szóval már nincs kecske sem... De édesanyám, vinnék ezek a ladikot is farkasostúl! Hogy is mondjam, nincs is jobb, mint a hosszabbítás, főleg, hogy a Diákhitel nem zárkózik fel hozzá, az ösztöndíjról nem is beszélve, a lakhatási támogatást integrálták a szociálisba, ami csak a tizedik félév befejezéséig kapható - és nem is beszéltünk még olyan agyrémektől, hogy felreppent: nemsokára csak rászorulók kaphatnának kedvezményt a vasúton. Uram irgalmazz... Na rendben, fizessen, aki tud...
Ha az olyan egyszerű lenne! És most nem arról beszélek, hogy pázmányosok tömött sorai kanyaroghatnak a bankok előtt, mert mostantól dombornyomott kártya kell, mert nemhogy személyesen, de csekken sem adhatjuk meg a császárnak, ami a császáré. Király! Beszereztem egy virtuális dombornyomott kártyát, amit állítólag egy debil csimpánz is fel tudna törni, úgyhogy jobb, ha egyenlege nulla, aztán meg kell emeltetnem a limitet a helyi tarifával hívható telebankon, majd néhányszáz forintért utalhatok is az egyetemnek. De mit? Mert bár augusztus 7-e óta lehetőségem van erre az új pénzügyi rendszerben, a teljesítésre kiírt tételek között a határidő lejárta előtt két nappal nem szerepel senki. A diákok s tanulmányi előadók tűkön ülve várják, hogy AZ A VALAKI összehívja a gyűlést, ahol kihirdetik az eredményeket. És lőn. Szerda este megtudom, hogy 129 ezer forint egy harmadik szak, bár sok a kredit és tizenegyedik félév. Lehetett volna rosszabb is. Például komolyan is gondolhatták volna, hogy 3szor küldik el az üzenetet, amitől, ha nem is én fizetem, így is lett egy mikroinfarktusom. Feizetési határidő: 2007.12.31. Huhh. Másnap újabb üzenet fogad: megvan a részletfizetés! És a határidő továbbra is 2007.12.31.! Nemzeti ünnep, kérem. Nemzeti ünnep. De, biztos ami biztos, bár a csodarendszer soha, érti mindenki, soha nem beszél hülyeségeket, felhívom a tanulmányi előadóm. Aki csengő hangon közli, hogy a Neptun mindenkinek téves időpontot írt ki, ne izgassam magam, és miért is szóltak volna erről. És hiszen van még egy hetem összeszedni a pénzt, mert az utolsó pillanatban meghosszabbították a fizetési határidőt! Ugye, milyen nagylelkű a dékánunk? Persze emiatt csak a hónap végén kapunk iskolalátogatási igazolást - ami miatt, megjegyzem, a diákhiteles szerencsések bukni fogják az októberi utalást, nekem meg éppcsak hazaér időben... Sebaj. És csak idő kérdése, meg fogják mondani, hogy a következő részleteket meddig kellene befizetni...
Az a baj, hogy ha be van fizetve, az sem jobb, ami utána jön. Mert példának okáért kaphat az ember igazolást adókedvezmény igénybevételéről a saját nevére, amivel nem sokat kezdek, én, a lusta egyetemista, mert utóljára gimiben volt adózó jövedelmem. Kiderül, hogy mindezt azért, mert nem adta le azt a bizonyos dokumentumot, aminek ugyan csak a fejléce különbözik a másiktól, és kicsit meg van csavarva a neve, de mégis. Akkor a TO-ról a Neptunosokhoz küldenek. Akik a GO-ra. Akik a TO-ra. Akik onnan a TO vezetőjéhez. Aki közli velem, aki már konkrétan bőgök, hogy én nem is kaphatok adókedvezményt, mert bár fizetek egy bizonyos összeget, amit történetesen tandíjnak, valamint költségtérítésnek hívnak, és nappalis vagyok, és alapképzésben veszek részt, az a második alapképzésem. Kösz, hogy szóltak.
Non scholae, sed vitae discimus.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.